Barátok és búcsú: Egy ötvenéves barátság vége

Nem is emlékszem arra az időre, amikor Chrissy nem lett volna része az életemnek. Csupán 11 nappal született előttem, és mindketten egyéves korunkban költöztek családjaink ugyanarra az utcára Geelongban, egy kikötővárosba Melbourne délnyugati részén. Igazi ausztrál gyerekkort éltünk; nyarakat töltöttünk fürdőruhában, szaladgáltunk a locsolók alatt, úsztunk a hátsó udvari medencékben, kolbászt ettünk kenyérrel szilveszterkor, amikor éjfélig maradhattunk fenn, miközben szüleink a szomszédokkal itták a borukat, és mi az esti hűvös fűben fekve hallgattuk a tücskök ciripelését.

Azokon a perzselő nyári napokon gyakran a tengerparton találtuk magunkat, ahol a cápajelző riasztások állandóak voltak és a hullámok veszélyesek. Néha Chrissy kipattant az úszógumiján a nagy hullámokhoz, ahol a komoly szörfözők voltak. Néha megijedtem, amikor elvesztettem a látótávolságomból, csak hogy lássam, ahogy egy óriási hullámon visszagurul, a tetején ülve, nevetve. Félelmet nem ismert.

Chrissy halála után nehéz volt szembenézni azzal, hogyan is értékelik egy barát gyászát az emberek. Bár ötven évig voltunk a legjobb barátok, úgy tűnt, gyászom nem kapott elég figyelmet. A család és közeli rokonok gyásza érthető módon előtérbe került, de hol helyezkedem el én, aki évtizedeken át állt mellette? Barátok és rokonok közötti bonyolult érzelmi viszonyokat nehéz volt feldolgozni, hiszen a barátok gyakran másképp ismerik az embert, mint a család.

Chrissy távozása mély űrt hagyott az életemben, de az emlékei, a közösen töltött nyarak, kalandok és nevetések mindig velem maradnak.

Forrás: [The Guardian](https://www.theguardian.com/lifeandstyle/2025/jun/07/my-best-friend-of-50-years-knew-me-better-than-anyone-but-when-she-died-no-one-seemed-to-take-my-grief-seriously)
Dátum: 2025-06-07