Expat Élet Zihuatanejóban: Csendesebb Napok egy Mexikói Kisvárosban

Amikor több mint három évtizeddel ezelőtt először érkeztem Mexikóba, azonnal beleszerettem Zihuatanejo városába, és arra törekedtem, hogy itt találjak munkát és élhessek akár rész-, akár teljes időben. Álmaim valóra váltak, és Mexikó és Kanada között osztottam meg időmet majdnem egyenlő arányban. Miután sokáig béreltem lakást Ixtapa és Zihuatanejo különböző részein, három évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy építek egy házat egy korábban vásárolt telken, Zihuatanejo városától mindössze 15 percre délre, El Coacoyul kisvárosában (6900 fő lakosú).

El Coacoyul, amelyet korábban Hacienda El Coacoyulnak hívtak, egy helyi exotikus növényről kapta a nevét. Az indián eredetű szó jelentése a „világ köldöke”. A település falait gyönyörű murálisok díszítik, amelyeket helyi művészek festettek néhány évvel ezelőtt. Habár mára kicsit megfakultak, még mindig lenyűgözően mutatják be a terület tehetségét, és élvezettel fedezem fel a mellékutcákat, keresve az újabb és újabb alkotásokat.

El Coacoyul a közeli Ixtapa-Zihuatanejo Nemzetközi Repülőtérnek és Zihuatanejo városának közelségének köszönhetően gyorsan fejlődött. A településen nagy kiterjedésű kókuszligetek adtak teret a mai építkezéseknek, ám a városka még mindig megőrizte kisvárosi hangulatát, amit én különösen értékelek a magánszféra és a vidéki környezet miatt.

Az itteni élet nem ment zökkenőmentesen: eleinte gyakran autóztam vissza Zihuatanejóba a legtöbb alapvető dolgomért, de mára rájöttem, hogy ami kell, azt mind megtalálom a közelben. A Pollería Luz-nál friss csirkét, egy helyi zöldségesnél Julio árusít friss terményeket, és Hector lakatos is segített már ki néhány alkalommal, amikor a zárak rejtélyes módon elromlottak.

A változás nem csupán a bevásárlási szokásaimat érintette, hanem személyes kapcsolataimat is. Kezdetben kevesen ismertem El Coacoyulban, és különösen az esték lehetnek magányosak barátok nélkül. Azonban idővel élvezni kezdtem, hogy kevés külföldi között élek itt, ami arra ösztönzött, hogy nyitottabb legyek és beszélgessek azokkal, akikkel egyébként talán el sem beszélgetnék. Emlékeztet gyermekkoromra Kanadában, ahol mindenki ismerte egymást a kis közösségben.

A csend, a nyugalom és a magány egyre inkább kedveznek nekem, és észrevettem, hogy minél hosszabb ideig élek itt, annál jobban élvezem ezeket. El Coacoyulban új otthonra találtam, és ez a fajta elfogadás, amit a kis közösségekben tapasztalok, valóban különleges.

Forrás: https://mexiconewsdaily.com/mexico-living/expat-life-in-a-small-mexican-town/
Dátum: 2025-07-01