Katasztrófa-fáradtság: Amikor a viharok elnyomják az együttérzést

A Fülöp-szigeteken bekövetkező természeti katasztrófák nemcsak a legsebezhetőbb csoportokat sújtják, hanem azokat is, akiknek éppen az lenne a feladatuk, hogy segítsenek nekik. Az utóbbi évek során gyakorivá vált, hogy az országot több, egymást követő természeti csapás éri, mint tájfunok, földrengések és monszunok. Ezek az események nem csak fizikai rombolást végeznek, hanem jelentős pszichológiai hatással is bírnak az emberekre – különösen azokra, akik folyamatosan szembesülnek ezen helyzetek kezelésével.

A mentőalakulatok, az egészségügyi dolgozók és a segélyszervezetek tagjai között egyre elterjedtebb a pszichológiai kimerültség, vagyis a „katasztrófa-fáradtság”. Ez a fáradtság abból fakad, hogy a krízishelyzetek állandó hullámaiban résztvevő személyeknek folyamatosan szembe kell nézniük súlyos traumákkal, elveszített és rászoruló emberekkel, miközben saját érzelmi kapacitásaik egyre csökkennek.

Az önzetlen segítségnyújtás fenntartása hosszú távon is kiemelt jelentőségű, de ez egyre nehezebbé válik, amikor a segítő személyzet maga is kiégés határán van. A gyakori és súlyos katasztrófák körében dolgozók gyakran érzik úgy, hogy a társadalom és a média is kevesebb figyelmet és törődést fordít rájuk, és a sokszorozódó kihívások mellett úgy érzik, maguk is csak egy cseppecske a tengerben.

A szakértők szerint fontos lenne a mentális egészségi szupport rendszerek fejlesztése és a prevenciós programok bővítése, hogy a katasztrófahelyzetekben dolgozók jobban megőrizhessék lelki egészségüket. A kormányzati és nem-kormányzati szervezeteknek együtt kell működniük annak érdekében, hogy fenntartható támogatást nyújthassanak, és megelőzzék az ilyen típusú pszichológiai problémák továbbterjedését.

Forrás: japantimes.co.jp
Dátum: 2025-01-24