Megújult „Emmanuelle”: Vágy és szexualitás új köntösben

Az ikonikus szexfilm, az „Emmanuelle” újragondolása mélyebb hangvételt öltött Audrey Diwan és Rebecca Zlotowski keze alatt. A korszakalkotó francia erotikus film, amelynek magyar betétdala, Gergely Róbert „Emlékszem még júliusra” slágere lett, egészen más megvilágításba került. Az új „Emmanuelle” cselekménye Hongkongba repíti a főszereplőt, ahol már nem a felfedezés, hanem a szexualitás újraélesztése áll a középpontban.

A 1974-es eredeti verzióban Emmanuelle egy fiatal, érzéki nő volt, aki férje mellett élve keresi önmaga és vágyai határait. Az új film Emmanuelle-je azonban egy magányos utazóként jelenik meg, aki bár magabiztosan uralja nemiségét, mégsem élvezi annak minden mozzanatát. A modern kor kihívásaihoz illően Diwan és Zlotowski filmje sokkal inkább a női önazonosság és szexuális felszabadulás mélyebb kérdéseit boncolgatja.

A film kritikái vegyesek: míg néhányan üdvözlik a friss perspektívát és a komplex karakterábrázolást, mások szerint az újítás túlságosan eltávolodott az eredeti film primitív, de finom erotikát sugárzó hangulatától. A rendezők a politikai üzenetek világos megfogalmazásával talán a művészeti mélységek rovására mentek, aminek az eredménye egy pontos, de kevésbé bűvölő filmalkotás lett.

Végül is, az új „Emmanuelle” megmutatja, hogy a klasszikus történetek újraértelmezésekor a hangsúly nemcsak a múlt újrafényezésén, hanem az aktuális társadalmi kérdések és személyes szorongások pozitúráin, dilemmáin is rejlik. Ahogy a Unique együttes szavaival élve: “Zálogba adtam a testem, boldogabb lelket kerestem”, úgy tűnik, az új Emmanuelle útja is a boldogabb lelki állapotok felé visz, még ha ez az út néha kőkemény és konfliktusokkal teli is.

Forrás: https://24.hu/kultura/2025/02/10/emmanuelle-kritika-audrey-diwan-film/
Dátum: 2025-02-10